-
1 χραινω
(aor. ἔχρᾱνα, aor. pass. ἐχράνθην)1) досл. задевать, касаться, перен. окрашивать, мазать(χραινόμενος μέλιτι Anth.)
χ. ἢ ἀποχραίνειν Plat. — класть краски то гуще, то слабее;καπνῷ χραίνεται πόλισμ΄ ἅπαν Aesch. — весь город окутан дымом;πεδία χ. σταλαγμοῖς Aesch. — окроплять равнину;χεῖρα χραίνεσθαι φόνῳ Soph. — обагрять свои руки убийством2) марать, осквернять(λέχη τινός Soph., Eur.; μυχὸν μιάσματι Aesch.)
3) оскорблять(θεοὺς ἀνομίᾳ Eur.; θεῶν ὀνόματα Plat.)
-
2 χραίνω
χραίνω, die Oberfläche eines Körpers leicht berühren, bestreichen, bespritzen, Aesch. Spt. 61; – bes. anstreichen, färben, χραίνειν ἢ ἀποχραίνειν Plat. Legg. VI, 769 a; schminken, salben, μέλιτι χραινόμενος Antiphil. 30 (VII, 622); πρὸς ἥλιον χραίνεσϑαι Phryn. in B. A. 72, = ἐπικαίειν ἐν τῷ ἡλίῳ; κνίδην σὺν λίπει χραίνοιο Nic. Al. 566. – Dah. besudeln, μιάσματι μυχὸν ἔχρανας Aesch. Eum. 163; Suppl. 263; καπνῷ χραίνεται πόλισμα Spt. 324; vgl. Soph. O. R. 822 O. C. 369; λέχη τἀμὰ χρανεῖ δοῦλος Eur. Hec. 365, u. öfter; auch in Prosa, ϑεῶν ὀνόματα μὴ χραίνειν ῥᾳδίως Plat. Legg. XI, 917 b; πέδον φόνῳ Lycophr. 268.